Küzdelem az Európa feletti uralomért

 

          A keresztény egyetértésben kibontakozott Európa bukásának egyik fő oka volt a reformáció. Rá kell azonban mutatni arra, hogy bizonyos értelemben a reformációnak nemcsak teológiai okai voltak, de összefüggött ez a mozgalom és főleg annak egyházszakadáshoz vezető formája, az európai alakuló nemzetek népi jellegével is. Az észak európai nemzetek idegenkedtek nemcsak a keleti kereszténység istentiszteleti formáitól, de az olasz egyháznak dél európai jellegétől is távol álltak. A pápaság ezekben az időkben kétségtelenül elpuhult és a világi hatalom vágya eltérítette az egyház vezetőit a kereszténység puritán eszméitől. Az ezredforduló idejében is voltak ilyen elhajlások, de ezeket helyre lehetett hozni. Itt a clunyi mozgalomra emlékeztetünk. Luthernak sem volt a célja az egyház szakadás, de a fentiek következtében mégis ez történt. Az államok keresztény közösségeknek vallották magukat, de a nemzeti célokat követtek.

 A felvilágosodás kora is bekövetkezett és annak világias felfogása tovább csökkentette most már nemcsak a katolikus egyház, de a különböző protestáns egyházak súlyát is. Angliában a keresztény egyház, bár teológiailag nem változtatta meg a katolikus egyház tételeit, teljesen az állam vezetés egyik eszköze lett.                                   

.

            A francia vágy, hogy uralja  Európát már jelentkezett az ezredfordulóban is .A    reformáció utáni évszázadban is folytatta erőfeszítéseit és később XIV. Lajos korában.  Felhasználta kiváló államvezetésének előnyeit és befolyása valóban kiterjedt szinte az egész Európára és uralkodásának minden pompáját utánozták az európai királyi udvarok. Nyugat- Európa két másik vezető hatalma, Anglia és Hollandia azonban szövetségre léptek a Habsburgokkal és a a nemzeti, közös nyelvre alapuló eszmevilág most már az egész Európában kifejlődött. Jellemző, hogy magyar politikája is alapjában véve arra épült, hogy támogatni akarta a német-Habsburg elnyomásban vergődő, török hódoltágból  felszabadított’ Magyarországot

            A felvilágosodás korának voltak azonban társadalmi vetületei is. A francia bölcselők  voltak a hirdetői annak a nagy  átalakulásnak, amely fokozatosan felszámolta a középkor rendi társadalmát és új társadalmi osztályokat hozott létre és a francia forradalom robbantotta ki ezt politikai vonalon. Ez a forradalom igen kegyetlen volt és  elsöpörte a monarchiát és annak társadalmi rendjét. Helyére új megoldásokkal felemelte az eddig alárendelt formában élő néprétegeket és reményt adott egy boldogabb, emberiesebb jövőre.

            Európa történelmének egyik fordulópontja lett a francia forradalom, mert ennek az új világnak a reményében Franciaország újból felvette a harcot, hogy uralma alatt megteremtse Európa egységét.

            A francia forradalom véres eseményei megrázták az európai uralkodóházakat és Anglia irányításával  a konzervatív Európa megtámadta Franciaországot. Ez a háború nagyjelentőségű lett a francia forradalom szempontjából is, mert a külső ellenség támadása összefogta a népet és mindinkább nacionalista alapra helyezte az ország vezetését.

            Ezekben a harcokban tűnt fel Bonaparte Napóleon. Első sikereihez tartozott, hogy a Toulon körüli hídfőt megtörte és a brit flotta, valamint az angolokat támogató erők kénytelenek voltak visszavonulni. Franciaország ekkor felismerte, hogy Anglia készen áll arra, hogy megakadályozza a francia törekvéseket, amely évszázadok óta az Európa feletti uralomra irányult.

            Ezért fordul Franciaország a Földközi tenger feletti uralom biztosítására. Jól látta, hogy Anglia legfontosabb érdeke alakuló tengerentúli birodalma útvonalának biztosítása. Ez a magyarázata Napóleon egyiptomi hadjáratának is. Nelson admirális azonban megverte a francia flottát és a török birodalom is hadat üzent Franciaországnak és úgy tünt fel, hogy a franciák nem tudják folytatni támadó politikájukat.

            Ekkor megindult a francia politika átalakulása. A francia dicsőség nacionalizmusa kerekedett felül és vezetett Napóleon egyeduralmához. Mint Konzul helyreállította az államrendet, megtisztítva a közéletet a forradalom szélsőségeitől. Megalkotta az új magánjogi törvénykönyvet és modern kultúr életet teremtett. Konkordátumot kötött a római pápával és helyreállította a katolikus egyház gyakorlatát. Az Európa feletti uralom eszméjét azonban tovább hordozta. Kiterjesztette a francia befolyást Hollandiára. Az Alpokban megszületett a Helvét köztársaság. Győzött a Habsburg erők felett is, sőt gyarmatosítási tervei is voltak még a Csendes Óceán vidékén is. Ekkor Anglia ismét közbelépett és a harcok kiújultak.

            Napóleonnak voltak tervei Anglia inváziójára is. De a Habsburg birodalom Anglia szövetségese lett és amikor Nelson admirális Trafalgárnál megverte az egyesült spanyol-francia flottát, változtatni volt kénytelen tervein.

            A francia politika ekkor, elfordulva a forradalom köztársasági eszményeitől visszaállította az örökletes monarchiát. Nyilván arra gondolt a francia vezetés, hogy ha nem támadja az európai uralkodóházakat, akkor talán  lehetséges lenne ezekkel megállapodásra jutni. Az idők kerekét azonban nem lehet visszaforgatni és a középkor módszereivel megoldani az ellentéteket. Az uralkodóházak úgy is bizalmatlanok voltak Napóleon erőszakos államvezetésével szemben és ezért hiába valónak bizonyult minden igyekezete, hogy házasodási családpolitikában hajtsa végre Európa egyesítését francia uralomban.

            Egyelőre azonban nagy katonai sikerei leplezték mindezt. Napóleon felvette a császári címet és a római pápa jelenlétében saját maga tette fejére a koronát. Dekrétuma eltörölte a német-római birodalmat és késznek állt egy francia vezetés alatt álló Európa kialakítására. Rá kellett azonban ébrednie arra, hogy tervei addig nem válhatnak valóra, amíg nem tudja kikapcsolni Európából Angliát. Ezért elrendelte a kontinentális zárlatot Nagy Britannia ellen. Portugália azonban ellenállt és ez kényszeríttette Napóleont az ibéri félszigeten folytatandó háborúkra. Ekkor Ausztria is beavatkozott és létrejött az ötödik koalíció Napóleon ellen. Győzelmes csatákban  Napóleon katonai kiválósága ismét uralkodott, de az ibériai félszigeten nem tudott alapvető döntéseket biztosítani és az Orosz uralkodóház sem volt hajlandó együtt működni a kontinentális zárlatban.

               

Napóleon ekkor az orosz harctérre összpontosította a figyelmét. Moszkvát is elfoglalta, de az orosz uralkodó nem volt hajlandó békét kötni és a téli visszavonulás rendkívüli áldozatokat követelt a francia csapatoktól. A konzervatív Európa azonban ujra szövetségre lépett és Napóleon vereséget szenvedett a lipcsei népek csatájában és visszavonult a Rajna mögé. Az európai koalíció azonban folytatta hadműveleteit és annak ellenére, hogy Napóleon katonai képességei újból és újból bebizonyosodtak, csak halogatni volt képes és a szövetségesek bevonultak Párizsba. Napóleont száműzték. A megszállott Franciaország elégedetlensége még lehetővé tette visszatérését Párizsba. Újraszervezte hadseregét és megvívta utolsó csatáját Waterloonál. 

            Ezzel véget ért Franciaország küzdelme az Európa feletti uralomért. A győztes reakciós erők győzelme azonban csak látszólagos volt. Még az Amerikai Egyesült Államok alkotmányában is kifejezésre jutottak a francia forradalom eszméi, a szabadság, testvériség és egyenlőség eszméihez való közeledésben. Megindult Európában is az autokrata, dinasztikus monarchiákkal szemben egy új alkotmányos életért való küzdelem és a szélsőséges elemek követelték a köztársasági államforma bevezetését.

            A harctereken azonban mégis csak győztes konzervatív erők minden eszközt felhasználtak, hogy ezt a fejlődést megtörjék. Létrejött  a vezető európai államok Szentszövetsége és a feltörő forradalmi ellenzék ellen, részben katonai eszközökkel, részben társadalmi módszerekkel igyekeztek megőrizni uralmukat. Ennek a reakciós ellenállásnak a központja a Habsburg birodalom volt és a rendszert ma is az osztrák kancellár, Metternich nevével jelzik.

            Természetesen ennek a helyzetnek volt államközi viszonylata is. Az angol politikában már kifejlődött az a külpolitikai alapelv, hogy az angol  diplomáciának arra kell törekednie, hogy az európai hatalmak között hatalmi egyensúly legyen. Ebben az időben  ez az egyensúly érvényesült is. Anglia folytathatta tengeren túli  birodalma felépítését és hadi vállalkozásai csak a birodalom részeihez vezető útvonalak biztosítására szorítkoztak.

            A Habsburg és Romanov uralkodóházak között teljes volt az egyetértés, hogy megőrizzék a fennálló társadalmi rendet és együttműködésük nem jelentette az Európa  feletti uralomra irányuló szándékot. Voltak ugyan jelek, hogy Moszkva érdekszférájának tekinti a keresztény, főleg ortodox Balkán félszigetet, de imperializmusa inkább dél felé fordult és a török birodalommal szemben volt harcban.

            A Habsburg birodalom ekkor még kiterjedt észak olaszországi területekre is és az olasz egyesülési forradalmakkal szemben katonai erőkkel is közbe kellett lépniük. A harctereken győztek is az osztrák erők, de végül is beütköztek a porosz állam irányítása alatt fejlődő német egyesülési törekvésekbe.

            A XIX. század európai történelmének döntő fordulata volt, hogy 1871 ben megszületett a német egység és az uralkodó porosz-német Hohenzollern ház meghirdethette a második német birodalom létrejöttét. Amíg az első német birodalom, már nevében is, mint német –római birodalom, univerzális államszövetség volt, addig az új német birodalom  a német nemzetfogalomra épült. Elzász-Lotharingiát is azon az alapon kebelezte be, hogy a terület nagy része német volt. A német egység azonban nem volt teljes, hiszen a Habsburg birodalom osztrák-németjei a Habsburg ház irányítása alatt még szemben álltak a porosz vezetésű Reich-el. A második német birodalom nem jelentett be igényt az osztrák németekkel való egyesülésre és csupán arra törekedett, hogy szövetségre lépjen a Habsburg birodalommal. A porosz-osztrák háborúban vereséget szenvedett Ausztria végül is kénytelen volt birodalma átalakítására. Megkötötte a kiegyezést Magyarországgal és létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. Az osztrákok örökös tartományait azonban továbbra is Bécsből kormányozták.

            A Német birodalom és Ausztria - Magyarország  szövetségének azonban súlyos következményei lettek. Az egész Közép Európa egységes külpolitikai irányítás alá került. Ehhez járult, hogy a német birodalom is követni akarta az európai nemzetek gyarmatosítási politikáját és mind Afrikában, mind Ázsiában gyarmatokat szerzett. A gyarmatosítás magával hozta annak a szükségességét, hogy tengeri erők biztosítsák ezt a fejlődést. Viszont mindennek a következményeképpen Anglia úgy vélte, hogy az európai hatalmi egyensúly eltolódik a központi hatalmak javára. Így megkötötték a francia-angol baráti szövetséget, amelynek éle a központi hatalmak ellen irányult. Franciaország már korábban keresett szövetséget Európa keletén a német erők bekerítésére és így Oroszország is csatlakozott a német ellenes szövetséghez, amely elejét akarta venni, hogy a központi hatalmak irányítása alá kerüljön Európa. A század végén már az is világos volt, hogy Oroszország el akarja érni, hogy a Balkán félsziget érdekszférájába kerüljön, a Dardanellák ellen tervezett támadása jobbszárnyának biztosítására. Ez magyarázza, hogy az első világháború casus belli-je az oroszok által támogatott szerb merényletéből  született. Az uralkodóházak családi kapcsolatai adtak ugyan valami reményt, hogy talán elkerülhető lenne a konfliktus. Az oroszok váratlan mozgósítását azonban követte a német hadüzenet és nyugati támadás.

            A német vezérkar Schlieffen terve szerint a nyugati fronton döntést kellett volna elérni, mielőtt az orosz birodalom készen áll arra, hogy frontot nyisson keleten. Ez nem sikerült, a nyugati front megmerevedett és a központi hatalmak két frontos háborúra kényszerültek. Később még Olaszország pálfordulása is újabb frontot nyitott. A háború harmadik évében ugyan Oroszország összeomlott, azonban az USA is hadba lépett és az amerikai gazdasági erők olyan túlsúlyt adtak a nyugati hatalmaknak, hogy a központi hatalmak veresége elkerülhetetlen lett, annak ellenére, hogy a frontok mélyen ellenséges területen húzódtak. A német titkos szolgálat segítségével uralomra jutott  bolsevista erők is támogatták a szocialista elképzeléseket és a fennálló társadalmi rend összeomlása fenyegetett.

            Az európai kontinens felett ekkor az amerikaik által támogatott angol-francia szövetség uralkodott és a Párizs környéki békékben elrendelt európai újra rendezés csak azt a célt szolgálta, hogy ez az állapot tartós maradjon. Az USA elnöke ugyan meghirdette 14 pontos kiadványában a nemzetek önrendelkezési jogát, de ezt nem vették Párizsban figyelembe. Európa keletén mesterséges államokat teremtettek. Ezeket szövetségi rendszerben összekapcsolták és a Nagy és Kis Antant lett az úr Európában. A győztesek szempontjából azonban hibának bizonyult az Osztrák –Magyar monarchia feloszlatása, mert Német- Ausztria ’ független’ lett és népe kifejezte akaratát, hogy egyesüljön birodalmi testvéreivel. Hozzájárult mindehhez, hogy a Német birodalommal kötött béke csak fegyverszünet lehetett, tekintettel arra, hogy megteremtették a lengyel korridort, amely szétvágta az országot és végül is ez volt a második világháború casus belli-je. Az elrendelt jóvátételek sem segítették a megbékélést és amikor 1929-ben kirobbant a világ gazdasági válság, a Német birodalomban fellángoltak a nacionalista szenvedélyek és Hitler Adolf vezetése alatt a németek megkísérelték nemcsak a német egység megvalósítását, de felismerhető, hogy az Európa feletti uralomra törtek.

            Amikor pedig a cseh válságban már az Európai uralom első szakasza bontakozott ki, akkor a Brit Világbirodalom megkezdte diplomáciai harcát Németország bekerítésére. Garancia szerződései Európa keletén nem voltak félreérthetőek és az angol-francia erők mindent elkövettek, hogy bekapcsolják szövetségükbe a Szovjetuniót. Ez nem sikerülhetett, mert az orosz vezetés arra törekedett, hogy Európa kapitalista erői hosszú véres háborúban gyöngüljenek meg annyira, hogy a háború végén a Szovjetunió képes legyen diktálni a békét.

            Németországban még mindig erős ellenzéke volt egy újabb világháborúnak és a kétfrontos háború veszélyét mérlegelték is. Amikor azonban megszületett az Amerikai Egyesült Államok semlegességi nyilatkozata és a Szovjetunió úgy döntött, hogy meg nem támadási szerződésre lép a Német birodalommal, akkor elhárultnak látszott minden akadály,  hogy az érdekelt hatalmak háborúban keressék a döntést. Németország ugyan kiegyezésre törekedett Angliával és annak fejében, hogy szabad kezet kapjon Európa keletén, kész volt a Brit Világbirodalom katonai támogatására is. Anglia azonban nem kívánt eltérni kiforrott külpolitikai alapelvétől, miszerint nem engedheti meg, hogy Európát egy hatalom uralja és így a második világháború elkerülhetetlen lett.

            A háború sodrában a gyors német nyugati győzelem azonban felborította a Szovjetunió számításait és határozottan irányt változtatott. Bekebelezte a balti államokat, kapcsolatokat keresett a német ellenes belgrádi erőkkel és felvonult nyugati határain is. Németország viszont úgy döntött, hogy ilyen körülmények között megkíséreli a Szovjetunió kikapcsolását addig, amíg a nyugati fronton nincsen komolyabb  hadművelet.

            Nincsen szándékunkban a háború lefolyásának közismert történetével részleteiben foglalkozni és csak az Európa további sorsával kapcsolatos egy két szempontra  szeretnénk felhívni a figyelmet. Amikor 1941 nyarán megindult a német támadás a Szovjetunió ellen, akkor úgy látszott, hogy ezek az erők a bolsevizmus megdöntésére indultak meg és mind a balti államok, mind a sokat szenvedett ukrán területek népe mint felszabaditókat fogadta a támadókat. A német vezetés azonban nem ragadta meg az alkalmat, hogy kinyilvánitsa a balti államok és Ukrajna függetlenségét. Ma már tudjuk, hogy voltak német vezetők, akik ezt helytelenítették, de nem tudtak politika változást elérni. Csak amikor már megkezdődött a német visszavonulás és nem volt lehetősége annak, hogy különbékét kössön a Szovjetunióval, kezdődött egy változás a német politikában, amely aztán létrehozta a német oldalon küzdő balti és ukrán erőket. Voltak nyugat európai nemzetek is, ahol sikeres volt a német propaganda és a Waffen SS. alakulatok keményen harcoltak. Az is nyilvánosságra jutott ma már, hogy Hitler Adolf egy magas vezetőségi ülésen hangsulyozta, még a német sikerek tetőpontján, hogy a Német birodalom háborús célja az egyesült Európa megteremtése német uralom alatt.   

            A német birodalom azonban a kétfrontos háborút elvesztette és amikor a német véderő feltétel nélkül megadta magát, akkor nemcsak a német állam szuverenitása veszett el, de Európa is, mint politikai egység, megszűnt. A kontinens, amelynek nemzetei szinte uralták az ismert világot, két Európa idegen hatalom megszállása alá került.

            A yaltai megállapodás szerint ugyan a Szovjetunió feladata lett volna helyre állítani az eddig német megszállás alatt volt államokban a háború előtti rendet, parlamenti választásokat tartani és a demokrácia elveit biztosítani. Ekkor azonban nyilvánvaló lett, hogy a Szovjetunió ki akarja használni a romokban heverő Európa vergődését és abban reménykedett, hogy forradalmi, szocialista eszmevilága fog uralomra jutni és így a Szovjetunió teremti meg majd Európa egységét egy a csendes Óceántól az Atlanti Óceánig terjedő birodalomban.

            Az Amerikai Egyesült Államok azonban szembefordultak a Szovjetunióval. Megváltoztatták terveiket, amelyek a németség szétszórására irányultak. Segítették az uj alakuló német vezetőséget az állami rend helyreállításában és Nyugat Európa újraépítésére megindították a Marshall tervet. Készen álltak arra, hogy fegyveresen is ellenállnak minden további Szovjet előretörésnek és kifejtették a visszatartás ( Containment) politikai elvét.

            Ez időt adott a nyugat európai nemzeteknek arra, hogy a háború rombolásait helyreállítva, újra kiépítsék nemzeti önlétüket

 

Európa  egyesül

 Az európai nemzetek mindegyike vereséget szenvedet a második világháborúban. Látható volt ez Európa keletén , amikor az ukrán -orosz százezrek és a balti államok tömegei megindultak nyugatra, hogy elkerüljék az orosz bolsevizmus ázsiai uralmát. A román pálfordulásnak különösen Magyarország szempontjából volt súlyos következménye, mert így a szovjet seregek meg tudták kerülni a kárpátaljai magyar védelmet és Dél-Erdélyen keresztül követték a tatár hordák hadi útját. Azzal lehetett számolni, hogy a szovjet erők hetek alatt benyomulnak Ausztriába, cseh és talán Észak-Olaszország területeire. A magyar ellenállás, amely Budapest két hónapos védelmében és a hónapokig tartó dunántúli harcokban folyt, megakadályozta végül is, hogy Közép- Európa tartós szovjet megszállás alá kerüljön. A magyarság ekkor is védte Európát és a magyar menekült százezrek bizonyítják az ország európaiasságát. Az 1956 októberében kirobbant magyar felkelés meleg európai visszhangra talált. Vesztes volt Lengyelország is. Hiába volt az angol garancia a német imperializmus ellen, most már Lengyelország egészében orosz megszállás alá került és nyugati határait úgy szabta meg a Szovjetunió, hogy ez  a határ éket verjen Németország felé.

Természetesen  vesztes volt Olaszország is, amely kénytelen volt lemondani gyarmatairól. Ebben a sorsban azonban a többi európai nemzet is társa lett . Nagy- Britannia, az Egyesült királyság volt azonban a második világháborúnak igazi vesztese európai szempontból. . Hiszen az angol vezetés, amikor követte évszázados diplomáciai irányelvét és nem volt hajlandó elismerni a német kontinentális túlsúlyt, ebben a harcban végül is elvesztette világbirodalmát. Ennek a ténynek a fő okát abban kell látnunk, hogy nem ismerte fel az Amerikai Egyesült Államok gyarmat ellenes magatartását és nem látta, hogy az amerikai-szovjet szövetség nem akarta helyreállítani az első világháború utáni világrendet, de mind politikai szempontból, mind gazdasági megfontolásokat figyelembe véve, a jaltai egyezmény amerikai értelmezésében, az USA és az USSR világuralmát biztosította. Nagy Britannia  kivérzett, eladósodott és a háború utáni csúcs találkozókban már világos volt, hogy angol- európai szempontok nem érvényesülhettek. Jól látta ezt Winston Churchill is, aki maga is felismerte, hogy országának ellenállása hiábavaló volt és amikor Aachenben járt a romokban heverő volt nagykárolyi fővárosban, könnyekre fakadt. A szuezi csatornával kapcsolatos feszültségben utóda még megkísérelte megvédeni maradék birodalmát, de kísérlete  megbukott a szovjet-amerikai ellenállásban.

Európa azonban mégsem pusztult el, mert szabad nemzetei, győztesek és legyőzöttek egyaránt összefogtak megállítani a szovjet előretörést, amely gátlás nélkül törekedett most már az Európa feletti uralomra. Az amerikai vezetés is felismerte, hogy az oroszok másként értelmezik a jaltai egyezményt és Winston Churchill is, híres fultoni beszédében már mint a kialakuló hideg-háború előharcosa lett.

A legnagyobb európai jelentőségű esemény azonban akkor következett be, amikor a  ,           a két ősellenség, Franciaország és Németország vezetői, De Gaulle és Adenauer kezet fogtak és a Saar vidék   acél termelésének biztosítására megkötötték gazdasági együttműködésük alapjait. Ebből az első kísérletből fejlődött azután ki az európai államok egyesülési folyamata, amely ma már közös pénzügyeket teremtett és fokozatosan épül a szövetség alkotmánya és jelek vannak arra, hogy tervbe van véve egy közös védelmi politika kidolgozása is.

A legtöbb kérdésben egyelőre még nincs kialakult  egység a csatlakozó államok között és ezért hasznosnak tűnik fel, ha a jövőbe tekintünk, és a történelem, valamint a geopolitika segítségével foglalkozunk az európai egység problémáival.

Földrajzi szempontból úgy határozzák meg Európa nyugat-keleti kiterjedését, hogy Európa az Atlanti Óceántól az Ural hegységig terjed. A Szovjetunió bukása után újraszületett Orosz birodalomnak azonban csak nyugati része tekinthető európainak és keleti határai a Csendes Óceánt érintik. Az európai orosz síkság is hosszú századokon át tatár függőségben élt és így ázsiai kapcsolatai tagadhatatlanok. Az orosz nép megőrizte kereszténységét, de az ortodox szertartás felvétele elidegeníti a római kereszténység és a protestáns reformációt választó európai kultúrától. Nagy Péter alatt ugyan az orosz vezetés megkísérelte az európai gondolkodásmódhoz való csatlakozást. A vezető rétegek francia műveltsége segíttette is ezt a fejlődést. Szentpétervár palotái és művészi alkotásai ma is erről a korról beszélnek. Az orosz bolsevista forradalom azonban széttépte ezeket az európai szálakat és felismerhető volt ennek a hatalomnak ázsiai jellege. A második világháború után valóban a tatár uralomra emlékeztető módon törtek Európa meghódítására és ha sikerültek volna terveik, akkor kialakult volna az Atlanti Óceántól a Csendes Óceánig terjedő kontinentális birodalom képe. A  Szovjetunió vezetősége azonban végül is felismerte, hogy nem tudja a fegyverkezési versenyt az USA hatalmával szemben folytatni és akkor tettek az oroszok kísérletet arra, hogy felvessék a gondolatot az Európai házba való belépésbe, amint azt Bresnyev főtitkár kifejtette .Ezt az elképzelést támogatja ma is az Orosz birodalom, amikor felvetik a Párizs, Berlin, Moszkva tengely lehetőségét. Egy ilyen fejlődéssel kapcsolatban  az angol-szász, amerikai tengeri hatalmak szemben állnak. Mindezt figyelembe véve úgy érezzük, hogy az Egyesült Európa keleti határait ott kellene meghúzni, ahol az ukrán-orosz világ kezdődik.

Európa nyugati határának a meghatározásában is vannak kétségek. Földrajzi értelemben  nem vitás, hogy a brit szigetek is Európához tartoznak, hiszen  csak egy keskeny csatorna választja el a szárazföldtől. Az. Angol  irodalom ilyen esetekben parti szigetekről ír, ” off shore island”nak   nak nevezve, hogy földrajzilag a kontinenshez tartoznak. Politikailag is ez volt a helyzet már az ókorban is és nyilván ez volt a geopolitikai háttere, hogy e szigeteken megjelentek a római légiók is. A középkorban a frank, normann, francia erők akartak uralomra jutni a brit szigeteken. Végül is azonban a szigetek őslakossága és a rátelepült szász és más népek  nemzetté formálódtak és Európával szemben védekező jellegű lett a politikájuk. Amikor pedig Amerika felfedezésekor megkezdték gyarmati politikájukat, akkor elfordultak a kontinenstől és csak annyiban érdekelte Angliát a földrész, hogy szükségesnek látta megakadályozni azt, hogy Európa valamelyik vezető nemzet uralma alá kerüljön.

Európa  XXI. századbeli egyesülési terveivel kapcsolatban ezért van ma válaszúton az angol vezetés. Amíg az európai egyesülés csak gazdasági együttműködést jelentett, addig készen állt , hogy mint európai hatalom vegyen részt a közösség munkájában. Hozzájárult ehhez az is, hogy folyt még a hidegháború és az európai együttműködés még amerikai irányítás alatt állott.. Most azonban döntenie kell az Egyesült királyságnak. Feladja-e szuverenitásának egyes elemeit és tudomásul veszi-e, hogy Európa francia, német angol vezetésben fog működni. Ez a helyzet, ha nem is szünteti meg az atlanti szövetséget, de mindenestre átalakítja Anglia és az USA viszonyát, amely ma még teljes támogatást biztosít az amerikai érdekek számára. Az angol történelem tanulmányozása arra utal, hogy végül is Anglia előretolt bástyája lesz az amerikai védelemnek és így fogja szolgálni az USA nyugati partjainak biztonságát. Amikor a német előtörésben fenyegetett az angol szigetek új inváziója, akkor Winston Churchill úgy nyilatkozott, hogy a német győzelem esetén Amerika felé fordul.

Európa déli határai körül is vannak azonban kérdések, amelyek még megoldásra várnak. Itt elsősorban is Törökország helyzetére gondolunk. Az ottomán törökök birodalma kis-Ázsiára összpontosult, de előtörtek századokon keresztül a Balkán félszigeten és csak a százötven éves fegyveres magyar ellenállás gyengítette meg erőiket annyira, hogy Bécsnél véget ért előretörésük A XIX. században azonban szembekerültek az orosz imperializmussal és még ma is fenyegetve érzik magukat, hogy végül is Oroszország a Dardanellák felé fordul. Ezért  arra törekszenek, hogy csatlakozhassanak az európai unióhoz. Az Európával kötendő szövetségnek van történelmi múltja is, hiszen az első világháborúban Törökország a központi hatalmak szövetségese volt. Európai szempontból azonban elsősorban is figyelembe kell venni, hogy Törökország csatlakozása milyen hatással lenne az új Európa és az Orosz birodalom kapcsolataira. A kérdést megnehezíti az a tény is, hogy Törökország lakóssága mohamedán. Németországnak már most is problémái vannak a vendégmunkásként betelepült török-kurdokkal. Asszimilációjuknak nem faji akadályai vannak, de mohamedán hitük és kultúrájuk szükségszerűen elkülöníti őket a lakosság többségétől. Törökország csatlakozása pedig megnyitná a kapukat egy nagyobb mértékű török bevándorlás előtt és ez több európai államban  megnehezítené a belpolitikai helyzetet  és veszélyeztetné a nemzeti egységet.

Délen pedig figyelembe kell venni, hogy a római birodalomnak voltak észak-afrikai és kisázsiai tartományai is. Amint már kifejtettük, ez érthető volt az ókorban, hiszen a birodalom központja a Földközi tenger volt és geopolitikai okok vezették Rómát ezeknek a területeknek a birtoklására. Ennek nyoma volt még a középkori keresztény Európában is. Ma azonban az egyesült Európa politikai súlya nyilván a nyugat-európai és közép európai területeken található. Az olasz és spanyol érdekek ugyan kiterjednek  ezekre a területekre is és nyilván ezek az államok szeretnének legalább is baráti kapcsolatban élni Észak Afrika és Kis Ázsia  népeivel. Ez természetesen elfogadható az Egyesült Európa szempontjából, de szükséges lenne kihangsúlyozni, hogy az új Európa nem kíván  támadó politikát folytatni az ázsiai vagy afrikai földrészeken

Meg kell vizsgálni azonban, hogy ez a folyamatban lévő európai egyesülés milyen formát vesz fel, illetőleg, hogy milyen mértékű ez az egyesülés a csatlakozó államok szuverenitását illetően. A kérdést úgy is fel lehet vetni, hogy az új Európa szövetséges állam, vagy csupán az európai államok szövetsége. A szövetséges államnak egyik változata az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya. Az alapító és önálló államok az amerikai alkotmányban feladták szuverenitásukat és ma már világos, hogy az USA egyes államainak határvonalai csak közigazgatási jelentőséggel bírnak. Nem valószínű, hogy Európában ez a megoldás elfogadható lenne. Ezért csak arról lehet szó, hogy az egyes államok elfogadják szuverenitásuk önkorlátozásának bizonyos mértékét, de független államiságukat nem adják fel. Jellemző, hogy a közös pénzegység elfogadása sem volt feltétele a csatlakozásnak. Más lapra tartozik, hogy az euro nemzetközi sikere végül is értelmetlenné teheti a távolmaradást. Európa ilyen összefogása ezért nem is tekinthető államjogilag sem véglegesnek hirdetett megoldásnak. Egyébként is amint azt a történelem igazolja, amint olyan politikai helyzet áll elő, hogy az államok létérdeke kerül veszélybe, akkor az egyes országok törvényhozásai mindig élhetnek a visszalépés jogával.

Amikor az európai együttműködés a közös pénznem bevezetéséhez vezetett, akkor angol aggodalmak hangzottak és kifejezték félelmüket, hogy  Európa egyesülése lényegében nem jelenti –e azt, hogy Európa legnépesebb nemzete, a németség mégis csak eléri, hogy Európa ura legyen. A francia-német összhang is erősítette ezt a félelmet. Kétségtelen, hogy amennyiben Anglia a teljes európai tagság mellett döntene, ez eloszlatná az angol félelmet, hiszen  Anglia szerepe lenne az együttműködés demokratikus jellegének a biztosítása. Ezért lenne kívánatos, hogy Anglia az európai utat válassza.

Függetlenül azonban az angol döntéstől, megállapítható, hogy a német-francia összefogás még nem jelentheti e két nemzetnek uralmát Európa felett, mert a teljesen kibővült Európa többi nemzetei olyan erőt képviselnek, hogy csak szabad együttműködésben képzelhető el politikai életük. A kidolgozás alatt álló európai alkotmány nyilván figyelembe fogja venni  a  tagállamok szempontjait. Ez pedig azt jelenti, hogy az új Európa politikája a demokrácia alapelveire épül. A demokrácia ugyan magában foglalja a többségi elv érvényesülését és így természetes, hogy a többség álláspontja döntő lehet a legtöbb kérdésben. Valószínű, hogy a két-harmados többség kívánata is előtérbe kerül majd egyes fontosabb döntések kapcsán.

Gazdasági szempontból az európai egyesülés a nagytér gazdálkodás előnyeit jelenti. Leomlanak  a vámfalak az európai államok között és a szabad piacgazdálkodás érvényesül. Van azonban a közös jólét megközelítésének egy súlyos akadálya. Látható volt ez a probléma a második világháború után alakult két német állam egyesülése után. A szovjet gazdasági rendben elszegényedett  Kelet-Németország még egy évtized után sem volt képes felzárkózni a nyugatiak életnívójára. Ennek fő oka talán az, hogy jelenleg még a nemzetközi egész földgömbre kiterjedően a gazdasági helyzet merev. Viszont remény van arra, hogy az európai egyesülés folyamatának a befejezése meghozza a földrész gazdasági politikájának az érvényesülését és ez megteremti majd  az egységes közös jólétet Európában.

Az európai nemzetek közötti együttműködés kifejlődése is csak egy hosszabb folyamatban következhet be. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az  alapító és most csatlakozó államok határait még a második világháború győztes hatalmai vonták meg és jellemző, hogy Németországgal még mai  napig sem kötöttek békeszerződést. Természetesen ez nem jelenti azt, mintha az új Németország  nem ismerte volna el jelenlegi határait. A történelem tanulsága azonban az, hogy a határok sohasem véglegesek és csak egy adott politikai helyzet kifejezői. A Szovjetunió visszavonulása is csak azon az alapon történet, hogy nemzetközi megállapodás biztosította a második világháború után meghúzott határvonalakat.

A jelenlegi határvonalakkal  elégedetlen államokat  az alakuló európai egyesülés irányítói  igyekeznek meggyőzni, hogy az egyesült Európában az államhatárok ellégiesülnek és csak közigazgatási jelentőségük lesz. Ez az álláspont nem lehet tartós, mert épen a nemzeti kisebbségek közigazgatásának sokszor elnyomó jellege adja meg az okot a nemzetiségi problémák radikális megoldására. Talán el lehetne kerülni a nemzetiségi kérdések kiélesedését, amennyiben a nemzetiségi autonómiák kialakítását szorgalmazná az Unió. A területi autonómia  mellett a kultúr - autonómia is szóba jöhetne. Az első világháború után az Észt állam alkotott egy ilyen autonómiát és ez az orosz megszállásig sikeresen működött. Az író véleménye szint el fog jönni az idő, amikor Kelet-Európa határvonalait revízió alá fogják vonni., addig azonban a most ígértekben, a határok eltűnésében és az autonómiák felállításában kell biztosítani a nemzeti kisebbségek életét.

.   .  Az európai államszövetségnek azonban meg kell teremtenie védelmi szervezetét is. Jelenleg az európai államok  védelmének alapja az Észak - Atlanti Szövetség.(Ezután NATO ). Európa érdeke, hogy minden támadással szemben az USA szövetségese legyen. Ezért, amikor főleg francia és német politikusok a NATO val kapcsolatban nyilatkoznak, akkor mindig hangsúlyozzák, hogy a szövetség fenn kell hogy maradjon, de az új NATO azUSA és az Európai Unió szövetségese lesz. Az európai nemzetek katonasága így elsősorban honvédelem lenne, de azzal a kötelezettséggel, hogy részt kell venniük az Európai Unió által megszavazott hadműveleteiben.

Minden jel arra mutat, hogy a keresztény nyugati kultúrkör, dicsőséges, majd két ezeréves múlt után a hanyatlás állapotában él és ha valóban meg kíván újulni, akkor nem tagadhatja meg a múltját és a keresztény szellem feltámadását kell szorgalmaznia. A középkor keresztény Európájában a római pápa volt, akkor világi hatalom birtokában is,  a kiegyensúlyozó erő. A megváltozott viszonyok között ilyen értelemben nem lehet várni a kereszténység bekapcsolódását az európai unió életébe. Annak azonban nem lenne akadálya, hogy az Unió hangsúlyozza alkotmányában a térség keresztény jellegét és szabad kezet adjon a tagállamoknak, ha nem akarják követni az állam és egyház elválasztásának most divatos elvét                                                                                                        

                                                                                                                                                                                                        

 

 

 

.

 

 

Magyarország az új Európában

 

            A volt Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok megállapodása következtében Magyarországot elhagyták a megszálló erők. Az ország szuverenitása helyreállott, azonban hamarosan kiderült, hogy a nemzetközi megállapodás értelmében a magyarságnak tudomásul kellett vennie, hogy belpolitikailag is csak a máltai megállapodás szellemében lehet politikai életét újraszervezni. Továbbra is hatályban maradt az országra kényszeríttet írott alkotmány és nem lehetett még személycserékben sem kifejezésre juttatni az újrakezdést. Külpolitikában is érvényesült a nemzetközi irányítás. Magyarország tagja lett a nyugati védelmi szervezetnek, a NATO- nak és az Amerikai Egyesült Államok így biztosították a Szovjetunióval kötött megállapodást. Másrészről folytak a tárgyalások az Európai Unió kiterjesztéséről és Magyarország csatlakozása az Egyesült Európához ma már befejezett tény.

            Annak ellenére, hogy népszavazás pecsételte meg az ország vezetők döntését, még ma is folyik a politikai vita, hogy helyes volt-e ez az elhatározás. A magyar történelem utolsó ötszáz évét betöltötte a küzdelem, hogy a nemzet megőrizze önállóságát a határokat elsöprő, török, német és orosz imperializmusokkal szemben. Ebben a küzdelemben gyakran fordult elő, hogy vágyainkat a teljes szuverenitás  visszaszerzésére újra és újra el kellett temetnünk. Tanulságos lehet ezért áttekinteni ebből a szempontból a magyar történelmet.

           Árpád magyarsága  a IX. Század végén lépett be a Kárpátok által övezett medencébe. Ma  már elfogadott, hogy előmagyarjaink már több évszázaddal ezelőtt megtelepedtek ezen a területen és nem lehet kétségbe vonni, hogy népi,  kulturális és talán nyelvi kapcsolataink voltak a hunokkal és avarokkal. Árpád és közvetlen utódai alatt össze is olvadtak ezek a népelemek és Magyarország hamarosan belép az európai politikai életbe. Az első században még támadó jelleggel szerepel, de már szövetségben más európai államokkal. Az úgy nevezett kalandozások korában pedig megszilárdult a Kárpát medence magyar uralmának a biztonsága és amikor mind Délen a bizánci császársággal szemben  és Nyugaton  a német-római birodalom felé biztosították uralmukat, akkor már mint európai állam veszi fel a kereszténységet és az európai államok között mint egyenlő és szabad ország koronázza meg  Szent-Istvánt.

Magyarország tehát szuverén tagja lett a keresztény német római birodalomnak. Az akkori időknek megfelelően az uralkodó Árpád dinasztia irányította az ország nemzetközi kapcsolatait. Az ország szuverenitása azonban ezekben az időkben ki volt téve támadásoknak. Szent István halála után imperialista német-római császárok megkísérelték Magyarországot német hűbérbe vonni. Az ország azonban képes volt visszautasítani ezeket a támadásokat. A harctereken is, de igénybe véve a római egyház kiegyensúlyozó diplomáciájának a segítségét. Magyarország is teljesítette az új európai birodalommal szemben kötelességeit és területén keresztül vonultak harcba az európai erők keletre, ami komoly áldozatvállalást is jelentett. Védte is Európát az újra megindult keleti erőkkel szemben és ennek a harcnak volt kimagasló alakja szent-László a lovagkirály.

Magyarország ezekben az időkben lett európai nagyhatalom, kiterjesztette déli határait és a kornak megfelelő államjogi formákban, bánságokban és királyi kapcsolatokban építette birodalmát. A tatárjárás megtörte ezt a fejlődést, azonban a mongol erők váratlan visszavonulása lehetővé tette a  második honfoglalást .Franciaország ekkor kezdte meg lépéseit a gyengülő német-római birodalom bekerítésére. Megalakul francia vezetés alatt a szicíliai és nápolyi királyság és családi házasságokkal akarta biztosítani a francia uralkodó család befolyásának biztosítását  Magyarországon, a németek hátában. .Az  Anjou család ekkor kerül előtérbe és ez a kapcsolat lesz a magyar-francia együttműködés biztosítéka. IV. Béla azonban kiépítette családi kapcsolatait a német császársággal is és így jelezte, hogy nem kíván szembefordulni nyugati szomszédaival .Magyarország a tatár katasztrófából azonban, európai segítség nélkül, csak azért tudott újra épülni, mert  IV Béla erőskezű uralma alatt az ország vállalta a második honfoglalás áldozatait.

Magyarország  Kárpát medencei történelmének legfényesebb korszaka Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodása idejében következett be. Amint a költő írta, három tenger mosta  Nagy Lajos birodalmának partjait. Természetesen ez nem jelentett magyar népi uralmat. A kor külpolitikáját még mindig az uralkodóházak irányították. A Lengyelországgal, Horvátországgal és Dalmáciával  kialakult viszony   csak személyes királyi kapcsolatot jelentettek. A Balkán félsziget felé kialakult függőségek pedig csak a hűbéri viszonyra épültek.

Nagy Lajos halála után azonban a déli végeken megkezdődött a török előretörés. A belpolitikában is vetélkedések voltak a rendek és a befolyásos főurak között. Az európai fejlődés is magával hozta, hogy a lengyel kapcsolat felbomlott. Magyarország európai befolyása mégis megerősödött, amikor a lotharingiai házból származó Zsigmond lett az ország királya. Az idegen származású uralkodó  elmagyarosodott, magyarnak vallotta magát és európai politikájában is képviselte a magyar érdekeket. Amikor Aachenben császárrá koronázták, akkor így magyar király lett a németek császára. Utolsó akarata is az volt , hogy magyar földön temessék el.

Mátyás király is ébren tartotta az európai gondolatot és vitatott nyugati hadjáratai talán nemcsak egyéni hatalom vágyat jelentettek, de nyilván arra törekedett, hogy európai befolyásra tegyen szert, már csak azért is, hogy apjának Hunyadi Jánosnak török verő sikereit véglegessé tegye és vissza szorítsa az ozmán erőket a Balkán félszigetről. Halála után azonban megfordult a magyar történelem. Az évezred első felében Magyarország szuverén államként élt együtt Európával. Szuverenitásának önkorlátozása csak a keresztény közösség ben kialakult együttműködésben volt.  A mohácsi vész azonban  elsöpörte a magyar függetlenséget és azóta csak a nemzet küzdelméről írhat a történetíró, hogy visszaállítsa  elveszett szabadságát...

Érthető, hogy miután a kettős királyválasztás csak növelte az országra nehezedő katonai nyomást, végül is a Habsburg ház győzedelmeskedett. Az ország abban reménykedett, hogy Ausztria és európai ereje, lehetővé teszik egy európai összefogást a török erők visszaszorítására. Magyar tragédia volt, hogy   ekkor omlott össze az európai összefogást szolgáló német-római keresztény birodalom és a római pápa is ebben az időben vesztette el befolyását. Európában megindult újra a német és a francia erők közötti küzdelem .A magát büszkén katolikusnak valló francia király a Szultán szövetségese lett. Tanácsait sokszor megfogadták Isztambulban is. Magyar szempontból talán csak az volt előnyös politikájukban, hogy a Török Birodalom francia javaslatra, nem igázta le Erdélyt és mint csatlós államnak biztosította közigazgatási önállóságát. Később, amikor a török hatalom hanyatlása megkezdődött, ezért volt lehetősége annak, hogy Erdély legyen a  magyar újraszületés bölcsője.

A Habsburg ház azonban fokozatosan megszűnik európai hatalom lenni, abban az értelemben, hogy már nem követi a középkor európai univerzális politikáját, de mindinkább a német délkelet európai előretörést támogatja. A nyugati és felvidéki magyar sáv birtokában mint magyar királyok uralkodnak a Habsburgok, de az önálló magyar államiság helyreállítása nem céljuk. A magyarság azonban szinte reménytelenül, de folytatja harcát a török ellen majd százötven éven keresztül. Ez az állandó harc a nemzethalál szélére sodorta a magyarságot és amikor Európa végül is összefogott és  Magyarország felszabadult a török iga alul, akkor  Ausztria  mint fegyverrel meghódított országnak tekintette és politikájában megkezdte az ország magyar jellegének felszámolását.

A magyar nemzet a választ II. Rákóczi Ferenc felkelésében adta  meg. Ennek a hősi küzdelemnek európai vonatkozása volt, hogy a felkelők támogatásban részesültek a németellenes francia királytól. Másutt már rámutattunk arra, hogy a francia politika alapjában véve csak mellék hadszíntérnek tekintette  Rákóczi küzdelmét és végül is a felkelő erőknek a nagy majtényí síkon le kellett tenniük a fegyvert.

A küzdelem mégsem végződött eredménytelenül, mert Ausztria  kénytelen volt figyelembe venni a magyar ellenállást és a felkelést követő évtizedekben legalább is helyreállították a békét a rendekkel

A rendek küzdelme arra központosult, hogy ha nem is lehetett helyreállítani a magyar szuverenitást, de legalább is alkotmányjogilag biztosítsák, hogy az uralkodó ház elismerje Magyarország állami létét. Az uralkodóház valóban együttműködött a rendekkel és mindezt méltányolva a rendek elfogadták a Habsburg ház örökösödési igényét a magyar trónra. Lemondtak a rendek az aranybulla ellenállási jogáról is. . A magyar szuverenitás önkorlátozásának további kiterjesztését jelentette, hogy bár katonai kényszer alatt, de mégis elfogadták a rendek az osztrák pragmatica sanctiót. Ez a törvény jogi kötelékeket teremtett a Habsburg ház tartományaival és ezt az állapotot felbonthatatlannak jelentette ki .A történelem azonban elsöpörte ezt a megkötöttséget és ez azt is bizonyítja, hogy a szuverenitás önkorlátozása eseteiben végül is lehetséges lehet a helyzetet megváltoztatni.

A Habsburg ház békésebb magyar politikája előnyösnek bizonyult Ausztria számára, mert  a rendek együttműködése biztosította a hétéves háborúban a magyar segítséget.

II. József uralma alatt azonban ismét szembe kellett nézni az országnak az osztrák- német imperializmussal. A uralkodó célja nem pángermán irányú imperializmus volt, de végül is német délkelet európai uralomra törekedett, amikor még célba vette a német államnyelv bevezetését is  az országban .A  vármegyék nemeseinek ellenállása újra egy forradalom szélére sodorta Magyarországot, amikor a megbetegedett király halálos ágyán visszavonta vitatott rendeleteit.

Magyarország méltányolta az uralkodóház politikájának megváltozását és kitartott a napóleoni háborúkban a birodalom külpolitikájának támogatásában.

Amikor azonban a szentszövetség uralma irányította az európai politikát és Metternich osztrák kancellár volt a  lelke ennek a szövetségnek, Magyarországban is lelkes híveket  vonzottak a francia forradalom eszméi és az alkotmányos parlamentális demokrácia megteremtésére törekedtek az ország legjobbjai. Kossuth Lajos vezetése alatt megszülettek az 1848-as reformok és a bécsi forradalom súlya alatt úgy látszott, hogy az uralkodóház szentesíti is ezt a fejlődést Amikor azonban  a bécsi kamarilla úgy döntött, hogy a magyar társadalmi reformok megbuktatására igénybe veszi a XIX. század romantikus nacionalizmusával telített magyarországi kisebbségeket, , akkor ez  a politikai harc a nemzet szabadságharcává, függetlenségének   helyreállítására változott.

A nemzet harca az osztrák-orosz támadásban összeomlott és az ország függetlensége újból megszűnt. A küzdelem legjobbjai bitófán, vagy katonai sortűzben fejezték be életüket, ezrek kerültek börtönbe, vagy szolgáltak az osztrák haderőben. Jelentős emigráció működött és munkálkodott az európai és amerikai közvélemény felvilágosítására.  . 

Az ország népessége azonban passzív  ellenállásban kivárta az osztrák visszavonulást, ami bekövetkezett, amikor Ausztria vereséget szenvedett a porosz-osztrák háborúban. Deák Ferenc volt az a magyar államférfiú, aki megkötötte német-Ausztria és Magyarország között a megegyezést .Nem jelentett ez teljes szuverenitást, hiszen a közös ügyekben, a véderők, pénzügyek és a külpolitika vonalán egységes álláspont kellett, hogy érvényesüljön. Az állam szuverenitásának önkorlátozása volt ez az új államjogi államforma is, de jelentős lépés volt a magyar függetlenség biztosítására. Ez időktől kezdve Magyarország újra megjelent Európa politikai térképein és most már nem mint Ausztria jelezte a Habsburg uralmat, de Ausztria - Magyarország volt a diplomáciában is a tárgyaló fél. Magyar külügyminisztere is volt a monarchiának és így újra európai befolyása lett az országnak.

Az első világháború végén megszűnt a Habsburg ház uralma és a győztes nagyhatalmak új németellenes államokat hoztak létre. Magyarország elvesztette területének kétharmadát és magyar milliók kerültek ellenséges államok uralma alá. Az ország a nemzetközi jogban szuverén lett, de csak látszólagosan. A franciák és a kis-antant államok nyomása alatt a nemzet nem tudta megoldani államformájának a problémáját. Ezért nevezte ezt a helyzetet az államjogász „ideiglenes” állapotnak.

A második világháborúban is szembe kellett néznünk a függetlenségünket érintő helyzetekkel.1944 március 19.-én német erők szállták meg az országot és azt követelték a kormányzótól, hogy a háborúz folytatni kívánó vezetőket állítson az ország élére. A kormányzó úgy döntött, hogy eleget tesz a német kívánságnak és a háborút folytatni kívánó kormányt nevezett ki. Ez a döntés is a szuverenitás önkorlátozását jelentette. A háború vesztés azonban megszakította az alkotmányos jogfolytonosságot és a szovjet megszállás alatt megszűnt a magyar államiság. A magyar történelemnek ez az áttekintése tanulságos lehet ma is, amikor újra szembe kell néznünk azzal, hogy szuverenitásunk egy részéről le kell mondjunk, amikor tagja lesz Magyarország az európai Uniónak. A két világháború közötti ideiglenes állapot és a háború véget követő orosz megszállás, amely legázolta a magyar függetlenséget elmúlt és ma az Osztrák-Magyar Monarchiához bizonyos mértékig hasonló helyzetben kell kidolgozni helyünket egy új európai rendben.

Közgazdasági vonalon mindenesetre korlátozott lesz az ország önállósága. Hiszen az Európai Unió egyik legfőbb célja az, hogy nagytér gazdálkodást teremtsen és így világviszonylatban is szava legyen. Egyelőre úgy tűnik, hogy a csatlakozás nem fogja azonnal javítani a magyar életnívót. Ennek fő oka az, hogy az alacsonyabb  életnívójú államok csatlakozása és később életnívójuk felemelése csak fokozatosan valósítható meg. De remény van arra, hogy az európai egyesülés politikai befejezése meghozza azt, hogy Európa mint egység meg tudja óvni függetlenségét egy a földgömbre kiterjedő gazdasági irányítással szemben. Előbb vagy utóbb az euro közös valutája is súlyt ad majd az egyesült Európának.                                                                                                                       

A külpolitikában is bekövetkezik a szuverenitás korlátozása. Elkerülhetetlen az, hogy közös külpolitika képviselje az egyesült kontinenst nemzetközi vonalon. Ez elfogadhatónak látszik, hiszen az eddigi megállapodások arra mutatnak, hogy demokratikus alapon fogja meghatározni a földrész nemzetközi irányvonalát

További korlát ismerhető fel a védelmi politikában is. A helyzetet ma még elhomályosítja a NATO jelenlegi felépítése. Ez a szövetség a szovjet  esetleges támadása ellen fogta össze a nyugat-európai nemzeteket és az USA katonai vezetése alatt működött. Az európai államszövetség megalakulása azonban szükségessé teszi, hogy az európai államok védelmi politikája egységes legyen. Európai szempontból feltétlenül kívánatos, hogy újra fogalmazzák a NATO- t és csak a szerződő felek, Európa és az USA területeinek védelmére terjedhet ki. Nem lenne kívánatos, hogy az európai államok kötelezettséget vállaljanak más kontinensek problémáinak katonai megoldására.

Hangsúlyozni kell mindenesetre, hogy az ország belpolitikáját illetően, amennyiben nem érinti a fent kifejtett kötelezettségeket, a tagállamok és Magyarország szuverenitása teljes kell, hogy legyen.

Ebből következik, hogy a magyar állam szuverén módon dönthet államformájának kérdésében is. Az író álláspontja szerint a jelenlegi magyar köztársaság felállítása nem szuverén döntés volt és csak függetlenségének önkorlátozásával jött létre, figyelembe véve a nemzetközi helyzetet.

Nincsen tehát semmi akadálya annak, amennyiben a nemzet úgy akarja, hogy visszaállítsa ezeréves királyi államformáját. A Magyar Szent Korona közjogi helyzetét helyre kell állítani és a Szent Korona mítoszának sugároznia kell a határokon túlra is. Ugyancsak lehetséges és szerintünk kívánatos a történelmi rugalmas alkotmány helyreállítása is. A rugalmas magyar alkotmány történelmünk folyamán mindig követni tudta az európai fejlődést és századunk politikai alapjait, a demokráciát és a szabad gazdálkodást kell, hogy képviselje .Magyarország hosszú történelmében  mint a politikai magyar nemzet tagjai éltek nemzetiségeink is és az új rugalmas magyar alkotmány felsőházában szerepre is lehetne jutatni az érdek képviselek mellett a nemzetiségi jelenlétet. is. A követek visszahívásának ősi magyar hagyományát is fel lehetne ébreszteni, ha kísérletet tennénk a modern demokrácia kétpártrendszerű diktatúrájának a reformjára.

Végül újra hangsúlyozni kívánja az író, hogy a szétzúzott Nagy Magyarországot nem tekintheti az ország véglegesnek, de tudnunk kell, hogy a történelemnek ebben a szakaszában csak a kisebbségvédelem és a. nemzetiségi autonómiák megteremtésére kell törekedni.

Ami a jövőt illeti, az új Európa, amely a két ősellenség Franciaország és Németország megbékélésére és összhangjára épül, reményt ad Magyarország számára is. Hiszen a török hódoltság tragédiáját, nemkülönben a trianoni ország csonkítást is a francia-német ellentét okozta és így Európa két nagy nemzetének megbékélése országunk számára biztosítékot jelent, hogy most már mind a két eddig ellenséges nemzet elismeri majd a magyarság kárpát-medencei hivatását. .

 

Az új világrend körvonalai                       

 

            A történelem a fajok, nemzetek, népek, vagy törzsek örök küzdelme életterük elfoglalására, vagy bővítésére. A győztesek a háborúk befejezés után rendszerint meghirdetik az örök békét. Amint azonban megváltozik a hatalmi helyzet, a küzdelem folytatódik. A történelem nem ér véget egy - egy győzelemmel.

Minden kultúra őskorában alapjában véve a mindenki háborúja, mindenki ellen állapota uralkodik. Hamarosan kialakulnak azonban szokások, elfogadott formák, amelyek megkísérelik egy jogrend felállítását. Európában, a Római birodalomban is voltak ilyen elvek érvényben és sajátos diplomáciai eljárások biztosították sokszor határaikon a békét. Másrészről háborúk esetén szinte nem volt korlátja a hadviselésnek és a békekötésekben is  a „vae victis”, jaj a legyőzötteknek az elve érvényesült.

A mindenki háborúja, mindenki ellen állapotában élt a volt nyugat-római terület is majd ötszáz éven keresztül s a történelem ezt a korszakot nevezi a sötét középkornak.

A keresztény középkorban, amikor a frank-germán karolingi birodalom, vagy később a német római birodalom határozta meg Európa rendjét, akkor már kialakultak a hűbéri rendszer szabályai. A lovag kor eszményei és a keresztény gondolkozás ereje mérsékelte sokszor a szemben álló államok kapcsolatait.

Amikor felbomlott az európai keresztény jogrend és a vallás háborúk kora következett be, akkor ismét beállt a „bellum omnium, contra omnes” világa. Viszont ez a helyzet késztette a kor bölcselőit annak felismerésére, hogy csak egy újra megfogalmazott jogrend vezetheti vissza a földrészt egy nyugalmasabb és biztonságosabb életre.

Ez időben született meg az európai nemzetközi közjog, amely azután az egész földgömb nemzetek közötti érintkezésének az alapja lett. Grotiust a holland bölcselőt tekinthetjük a modern nemzetközi közjog atyjának, a Háború és Béke jogrendje című munkájával. A gőzhajók megjelenése a tengereken felgyorsította ennek a nemzetközi jogrendnek a fejlődését és az olasz , spanyol és holland egyetemeken kialakult a tengeri jogrend is. Később nagy jelentőségre tettek szert a genfi és hágai konferenciákon született megállapodások, amelyek szolgálni vélték a háborúk emberiesebb formáit.

Témakörünk szempontjából különösen fontosak a genfi egyezményeknek az a része, amely foglalkozott a megszálló hatalmak és a megszállt országrészek polgári lakosságának a védelmével. Kialakult az a tétel, hogy a megszállott lakosságnak tudomásul kell vennie a megszálló hatalmat és kimondják ezek a határozatok, hogy a megszállókat támadó nem egyenruhás, polgári ellenállókkal szemben a megszálló hatalmak jogosan alkalmazhatnak kemény megtorló lépéseket.

Ez a jogrend az államok közötti háborút a nemzetközi közjog egyik eszközének tekintette és körülírta a diplomáciai konvenciókat a háborúk megüzenése és a háborús állapottal járó problémák megoldására.

Az első világháborúban még érvényesültek ennek a jogrendnek a legfontosabb szabályai. Voltak esetek, amelyben az egyik vagy másik harcoló fél kifogásokat emelt, de alapjában véve érvényesültek a legfontosabb alapelvek. Így a polgári lakosság védelme és a hadifoglyok helyzete kielégítőnek volt tekinthető.

A második világháborúban azonban a helyzet megváltozott. A háború első két évében még a fennálló jogrend szellemében folyt a küzdelem, de amikor a német- szovjet háború elkezdődött, mind a két fél rendszeresen megsértette .a fennálló jogrendet. A német vezetés megsemmisítő háborút hirdetett a bolsevizmus ellen és ez nem kímélte  a polgári lakosságot sem. A szovjet vezetés pedig bevezette a partizán ellenállást, ami a genfi egyezmények megsértése volt  Kiterjedt ez a partizán háború a balkáni hadszíntérre is és a Szovjetunió nyugati szövetségesei is elfogadták a gerilla-háborút, mint jogos harci cselekményt. Fokozatosan így vált a második világháború totálissá. A városok szőnyeg bombázása ,nem különben az egyes ellenségnek tekintett népcsoportok deportálása végül is az eddigi nemzetközi közjog felbomlását vonta maga után.

A második világháború mind nyugaton, mind keleten. az ellenfél feltétel nélküli megadásával ért véget. Ma már nem lehet vitás, hogy ebben a jognélküli helyzetben az ellenféllel szemben alkalmazott rendszabályok a háborúk ősi megtorlásának jellegét vette fel. Természetesen  megkezdődött egy új jogrend kiépítése is. Megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek feladata lett volna megakadályozni újabb háborúkat. A győztes nagyhatalmak azonban nem kívánták korlátozni szuverenitásukat és az  Egyesült Nemzetek alkotmányába beépítették a nagyhatalmak vétójogát. Ez azonban magával hozta, hogy amennyiben megbomlik a hatalmi egyensúly a nagyhatalmak között, akkor ez a szervezet is, mint elődje a Népszövetség, tehetetlen lesz az eseményekkel szemben.

Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió voltak a tényleges győztesei ennek a totális háborúnak , de együttműködésük hamar megszakadt és a hideg háború két részre szakította a világot. Vagy negyven évig tartott ez az állapot és ebben az időben az USA a szabad nemzetek élén állott a szovjet ellenes küzdelemben. A történelem azonban a világ különböző részein tovább zajlott. Gerilla háborúk, katonai puccsok, polgár háborúk folytak szerte a nagyvilágban. Talán az atomfegyverek világpusztító erejének fenyegetése volt az oka, hogy sok esetben nem kezdődött el a harmadik világ égés.

Ebben a helyzetben az Egyesült nemzetek irányításával 1949 ben megkötöttek újabb genfi egyezményeket. Érdekes, hogy az angol irodalomban ezeket úgy értékelik, hogy ez az egyezmény ennek keretében kodifikálta a háború szabályait. Minthogy ezek a szabályok mintegy elfogadták, hogy ma a háborúk totális háborút jelentenek, ezzel elismerték, hogy meg szűnt a polgári  és katonai front között eddig fennállott különbség. Vagy is hatálytalanította ez az egyezmény az eredeti genfi megállapodást, hogy a gerilla háború törvénytelen lenne.

Ennek az elhatározásnak súlyos következményei lettek. Megindultak világszerte a gerilla küzdelmek, politikai vagy nemzeti célok megvalósítására.

Amikor pedig az arab gerillák a palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatban háborús támadást intéztek az amerikai kontinensen is, akkor az Amerikai Egyesült Államok ezt mint terror cselekményt bélyegezték meg és megtorló támadást hajtottak végre Afganisztán ellen. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége jóváhagyta az USA lépéseit, de igyekeztek újra hangsúlyozni, hogy katonai erő alkalmazása csak a Biztonsági Tanács jóváhagyásával történhet.

Az eddig fennállott világrend válságát okozta ezért, hogy az USA végül is egyoldalú támadást intézett Irak ellen  és egy időben kinyilvánította az u. n. Bush doktrínát, amelyben a megelőző támadás jogát követelte. Ekkor világos lett, hogy a nagyhatalmak közötti hatalmi egyensúly felbomlott és így az Egyesült Nemzetek Szervezete megbénult.

Az iraki háború hamar véget ért. Az amerikai légi erő megsemmisítő fölénye biztosította a szárazföldi erők győzelmét és bekövetkezett Irak teljes megszállása. A gerilla háborúk korábbi törvényesítését nem lehetett jogilag megváltoztatni, de ki lehet most már emelni annak terrorista jellegét.

Ebben a helyzetben az  USA még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy a világ elismerje, hogy a földgömb ura lett . A megváltozott nagyhatalmi egyensúly következtében azonban szükséges lesz megvizsgálni, hogy az USA mennyiben képes ennek  megfelelni. Világ uralma ma még kétségtelen Ezt a hatalmat főleg gazdasági eszközökkel akarja biztosítani. A világ-tőke, nagyban amerikai gazdasági erő, szabadon áramlik percek alatt a világ minden tájára és amikor egyes államok, vagy szervezetek más úton keresik problémáik megoldását, gazdasági válságba tudják sodorni azokat.

Ennek a világ-hatalomnak azonban katonai erők is rendelkezésére állnak. Nem csak az atom fegyverekben van fölénye, de légi ereje is mindent elsöprő erő

Vannak azonban hatalmának korlátjai is. Ezek egyike abban található, hogy Észak-Amerika népei még nem olvadtak össze egységes nemzetté. A gazdasági jólét összetartja az embereket. Az angol nyelv biztosítja a nemzeti összefogás fejlődését. Jelek vannak azonban arra is, hogy a spanyol nyelv használata is kezd terjedni, ami mégis csak elválasztó erő lehet a jövőben. Megállapítható, hogy a vezetés eddig az angol- szász és nyugat, vagy észak-európai elemek kezében volt., de ma már más kisebbségek is jelentkeznek a vezetésben való részvételre. Mindez azt jelenti, hogy különösen külpolitikai kérdésekben, amikor a világ távolabbi tájainak problémái merülnek fel, akkor ezek az elemek különbözőképpen ítélik meg a helyzetet. A vietnami háborúban már jelentkezett is ez a probléma. A vezetés nem tudta elhatározni magát a nyílt és teljes háborúra és végül is belpolitikai ellenállás következménye volt az amerikai visszavonulás. .Jelentkezik mindez az iraki háborúban is. A háborús áldozatokat  csak végszükségben vállalja a katona és az amerikai közvélemény megosztott az iraki helyzet megítélésében. A gazdasági világuralomnak is vannak korlátai. Ez világossá válik, ha meggondoljuk, hogy milyen magas az USA adósság terhe, vagy ha figyelembe vesszük kereskedelmi mérlegének negatív jellegét. Az amerikai elnök már tett is kísérletet, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában kérje a tagállamok részvételét az iraki újraépítésben és kért pénzügyi és katonai támogatást. A Biztonsági Tanács egyhangúan elfogadta az ajánlott határozatot, de az ezt követő konferencia csak bizonyította, hogy a megváltozott hatalmi helyzetben az amerikai világuralomra épített külpolitika nem tartható fenn. Ezért meg kell vizsgálnunk, hogy mennyiben is változott meg a világ politikai helyzete a második világháború óta.

A legyőzött Német Birodalom és Japán határozott lépésekben törnek elveszett függetlenségük helyreállítására. Franciaország nem tudja felejteni dicsőséges múltját és gyarmatai elvesztésében azt érzi, hogy a tényleges vesztesek közé került. A Szovjetunió elbukott, de új életre kelt az orosz nagyhatalom. Kína elfogadta a nyugati piacgazdálkodást, de katonai diktatúrájában, megtartva a szocialista szólamokat, valójában új nemzeti fejlődést hirdet. Az arab, a törökös népek is rohamosan fejlődnek. India is feltámadt százados álmából. A dél amerikai államokban is nő a nyugtalanság és az észak-amerikai gazdasági imperializmus ellen lázonganak.

Amennyiben mégis sikerülne egy az amerikaik által irányított szövetségi rendszerben megőrizni az USA világ-uralmát, akkor ez a megoldás lenne leginkább elfogadható a jelenlegi amerikai vezetés szempontjából. Itt elsősorban is  Anglia jöhetne számba mint az USA szövetségese. Az angol politikai vezetés egy része kacérkodni látszik ezzel a gondolattal. A Csendes Oceán felől Ausztrália és New Zealand lenne az USA nyugati partjai felé a védőbástya. Az író véleménye szerint azonban ez a társulás az említett hatalmak között nem lenne elégséges az amerikai világ túlsúly fenntartására. Felmerül tehát az a lehetőség, hogy Európa támogatna - e egy ilyen megoldást. Ez természetesen azzal járna, hogy az egyesült Európa nemzetei részt vállaljanak  az amerikai uralom fenntartása érdekében esetleg szükséges hadműveletekben. Európa egyesülését azonban nagy részben az tette lehetségessé, hogy a százados küzdelemben kifáradtak a nemzetek és új békésebb világról álmodnak. A németek feladni látszanak a „Drang nach Osten „ politikáját, nyilván lemondtak Kelet Poroszországról is és a lakosság meg is fogalmazta a jelszót minden további háborút illetően, amikor felvette a jelszót: „ ohne mich”.  Franciaország is nyilván lemondott arról, hogy Európa ura legyen  és a német-francia együttműködésben véli elérni biztonságát és európai súlyát. Szóba jöhetne talán az is, hogy az USA felújítaná a most alvó Jaltai Egyezményt az  Orosz birodalommal. .Ez azonban csak egyenjogú társas viszonyban lenne lehetséges és a világ újabb megosztását jelentené. Nem valószínű, hogy az Orosz Államszövetség ezt elfogadná, mert mint Európában, Oroszországban is fáradság jellemzi az ország beállítottságát. A második Világháború súlyos orosz vérvesztesége mellett ez érthető is. Jellemző, hogy az orosz vezetés még a hidegháború korszakában tett ajánlatokat, hogy beléphessenek az európai házba  Céljuk nyilván az lenne, hogy ha sikerülne elnyerni Oroszországnak a teljes európai tagságot az európai Unióban, akkor a szláv népek kerülnének esetleg többségbe. Mindezt figyelembe véve megállapítható, hogy az USA világuralmának fenntartása nem lehetséges. Hozzájárul ehhez a gazdasági helyzet is. A globalizmusnak, ami az amerikai imperializmusnak eszköze, a legtöbb államban, szinte az egész földkerekségen komoly ellenzői vannak. Ezek a jobboldali és baloldali pártokban foglalnak helyet, de egyetértenek az amerikai, gazdasági gátlások nélküli kapitalizmus elvetésében.

Ezután meg lehet kísérelni felvázolni azokat a teendőket, amelyeket meg kelleni tenni, hogy kialakulhasson századunkban egy olyan új világrend, amely elfogadható lenne  a világ nagyhatalmainak szempontjából.

Elsősorban talán szükséges lenne az Egyesült Nemzetek Szövetségének reformja. A szervezet főtitkára tett is már egy javaslatot a Biztonsági Tanács összetételének és jogkörének újra szabályozására. A mai helyzetben azonban az lenne a kívánatos, hogy a szervezet teljes átalakulása következzék be. Ennek az újra alakulásnak fő irányelve a demokratikus fejlődés biztosítása kell, hogy legyen. A tagállamok teljes közgyűlésének határozatai kell, hogy érvényesüljenek a határozatok végrehajtásában is. Egy kétharmados többségű határozat, amely így az állam közösség  megfontolt véleményét tükrözi, megérdemli legalább azt, hogy a Biztonsági Tanács a szervezet végrehajtó szerve foglalkozzék azzal. A Biztonsági Tanácsban is lehetne alkalmazni a kétharmados döntés elvét és így biztosítani a demokratikus eljárást. Mindez természetesen azt jelenti, hogy a nagyhatalmak eddigi vétójogát meg kell szüntetni.

A következő feladat a nemzetközi közjog reformja lenne. Állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy az államok közötti háború elfogadható-e mint a nemzetközi közjog egyik eszköze. Amennyiben a megállapodások elismerik az„ultima ratio regis” jogát, akkor feltétlenül szükséges, hogy megállapodások szülessenek a háborúk viselésének jogrendje tekintetében. Hatályon kívül kellene helyezni az 1949-évi egyezményeket, amelyek alapjában véve elfogadják, hogy a háború totális és megszünteti a polgári front és a tényleges katonai frontok közötti különbséget. Ha viszont lehetséges lenne a háború jogát megszüntetni, akkor ki kellene dolgozni azokat az elveket, amelyek lehetővé tennék a Biztonsági Tanács döntéseinek a végrehajtását.

Fontosnak tűnik, hogy  újra  szabályozzák az érintett államok a NATO szervezetét .Amint azt már kifejtettük, kívánatos lenne ezt a szövetséget fenntartani, mind az Egyesült Államok, mind az európai Unió szempontjából. A szövetség azonban a jelenlegi formájában még csak az amerikai politika függvénye és ez  nyilván elfogadhatatlan Európa szempontjából.

Végül az egész világ várja, hogy a nagyhatalmak elfogadják az atomfegyverek alkalmazásának a törvénytelenítését és végrehajtanák a már legyártott fegyverek megsemmisítését.

Az amerikai nemzetközi politika ma két szempontot emel ki vonalvezetésében. Az egyik a  szabad demokrácia érvényesülése szerte a nagyvilágban. A másik a terrorizmus elleni küzdelem. Mind a két cél megvalósítható a nemzetközi jog újrafogalmazásában és az Egyesült Nemzetek demokratikus szervezetében.

Remélhető ezért, hogy megszűnik a világ feletti uralomért folyó küzdelem és kialakul a nagy térgazdálkodás elvében kiépült nagy hatalmi erők többpólusú békésebb világa.

 

 

 

 

 

 

 

Utóhang

 

 

 

            Engedje meg az olvasó, hogy fejtegetéseimet egy személyes élménnyel fejezzem be.

Családommal együtt a Csendes Óceán partján élek, mint a második világháború száműzöttje. 1986-ban feleségemmel együtt  európai utat tettünk és meglátogattuk Aachent, Nagy Károly fővárosát, ahol eltemették Nagy Károlyt a német francia együttműködés atyját és a keresztény európai rend megalapítóját.

Abban az időben zajlott le a német katolikus találkozó is és volt a szovjet megszállás alatt élő országunkból is egy zarándok csoport.

Meghatottan látogattuk. a  ravennai székesegyház  mintájára épült Dómot és a Magyar Kápolnában imádkoztunk az ország feltámadásáért.

Azután tisztelegtünk a Dóm kincstárában Szent István, Szent Imre és Szent László ereklyéi előtt.

Eszünkbe jutott, hogy ebben a Dómban koronázták meg német császárrá Zsigmond magyar királyt és mindebben annak a jelképét láttuk, hogy a német francia  kibékülés fordulópontot jelenthet a magyar történelem szempontjából. Barátságunk ezzel a két nemzettel biztosítani fogja európai helyzetünket.

 

 

Tartalom jegyzék                                                        

                                                          oldal

Előszó---------------------------------------------------------------------------------------------   1

                                                                                                                                      

 

Európa az ókorban----------------------------------------------------------------------------------2

 

Az új keresztény római birodalom--------------------------------------------------------------          4

 

Küzdelem az Európa feletti uralomért-----------------------------------------------------------         6

 

Európa egyesül---------------------------------------------------------------------------------------12

 

Magyaroirszág az új Európában------------------------------------------------------------------     -17

 

Az új világrend körvonalai--------------------------------------------------------------------------   21